2010. szeptember 19., vasárnap

Lélekzavar

Kezd fájni a fejem. Nem is csodállom, annyi minden kavarog bennem, az is jó hogy elfér ennyi gondolat benne.

Ott van mingyárt a suli. Menekülni akarok előle, megszökni. Olyan rég volt már 2009 tavasza, amikor még tanultam, a száz tételből talán huszat nem tudtam, a többi megvolt. De ez más, ez fájdalmas, ez nagyon nagy munka, nyolcvan oldanyi záródolgozat, tökéletesen kidolgozva, fejezeről fejezetre logikusan felépítve, nem bírom. Mostmár bizonyos az amit eddig is tudtam azóta hogy betettem a lábam ebbe suliba..kevés vagyok én ehhez.

Aztán a második mostanában égető problémám a fiúk. Jajj, van egy  olyan aki csak tetszik de még soha sem beszéltem vele, és van két olyan akivel gyakran beszéllek és nem az a tizes skálán tizen egyes pasi, de azért nem rossz, én meg nemtudom bejön-e vagy csak szeretem a társaságát és haver. Ők persze haverként néznek rám. Aztán van a harmadik fajta akit nyáron ismertem meg max fél órát beszélgettünk de jó volt és írtó helyes, csakhogy azóta sem láttam és nem is fogom. Ilyen az én formám, jó vagyok mi ?

A harmadik probléma ami miatt fájj már a fejem az én magam vagyok. Hogy is mondjam, idézek inkább: "..az eddigi énem feladnám...de nem túl egyszerű.."  Leginkább ezt a belsőmre értem, mert útállom hogy olyan béna vagyok, nem bírok meghozni egy épképzláb döntést, nem tudom azt sem mit akarok az élettől, melyik úton induljak, mi akarok lenni.. jajj.. Azért persze fizikailag is értem, jó lenne leadni egy-két feles kilót, dehát..

Nincs válasz a kérdésekre, a bajaimra, tökre a ményben vagyok kész, sosem lesz kiút...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése