2011. január 14., péntek

Hát ezt megkaptam ..

Az ember azt hiszi, van akit jól ismer, akiben megbízhat, akire mindig számíthat, aki a legjobb barátja, aki megérti, aki meghallgatja, akinek sírhat a vállán, akit megölelhet, akivel nevethet, aki a legkedvesebb neki. Valaki aki a legnagyobb csalódást tudja okozni.

Azt hittem ő az, akiben nem fogok csalódni, soha, aki örök, akire mindig és mindenkor számíthatok. De talán csak én voltam  naív, lehet, hogy nincs is ilyen ember. Pedig azt hittem ha más nem is, ő ilyen. Amit elmondok neki, nem adja tovább, amikor beszéllünk figyel rám, amit megígér betartja, vagy talán azt azért mégsem. Nem. Pedig anyukám már egészen pici koromban megtanította, hogy az ígéret szép szó, s ha betartják úgy jó. Talán neki ezt nem tanította meg az anyukája? Nem figyelt oda? Vagy mégis? Csak épp én mégsem számítok anyit, hogy ez eszébe jusson?

Nem tudom, én már semmit nem tudok. Ésszel ezt már nem tudom felfogni, már csak érzek. Érzem hogy megbántott, hogy hatalmasat csalódtam.. És érzem, hogy majd úgyis megbocsájtok neki, mert én is béna vagyok mint Bella, és nyitva hagyom a szobám ablakát akkor is, ha a vámpírom működés képtelenné tette a furgonom.. és akkor is, ha tudom hogy Bella is hülye volt, és be kellett volna vágni azt az ablakot teljes erőből..de nem tudom..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése